A karácsonyi szünetben a legkisebb (14 hónapos) már csak egyszer aludt nap közben. Az első két ovis napon is ez ment: reggel ébresztés, öltözés, oviba a nagyokat, majd haza (vagy boltba/patikába), reggeli, pakolás, mosás, főzés, ami éppen kell. Ezzel az a baj, hogy amikor megyünk az oviba negyed 1-re, már fáradt, és megvan a veszélye, hogy ha elalszik a kocsiban, akkor itthon már nem alszik tovább, mert úgy érzi, aludt. Persze álmos, nyűgös, de mégsem. Tegnap viszont nem mentünk sehova délelőtt, és már 10 után észrevehetően álmos volt, így 11-kor elaltattam. Egy óra múlva ébresztettem föl, mert indulni kellett az ovisokért. Viszont így aludt annyit, hogy ovi után belefért egy kis játszótér (a nagyokat nem vitték ki levegőre, mert -5 foknál hidegebb volt, szerintem meg muszáj egy kis rohangálás a friss levegőn, hogy ne itthon bontsák szét a lakást). Hideg volt, de nem fújt a szél. Mondjuk kesztyűt nem vittem senkinek a reggeli rohanásban, ez hiba volt :) De nem maradtunk sokáig, csak kb. 20-30 percet, addig kergetőztünk, a kicsi hintázott, voltak mások is. Utána itthon csak 3-kor tudtam letenni a kicsit, és fél óra alvás után sírva ébredt, sokáig nem is volt hajlandó másra, csak bőgni. Végül a hátamra kötöttem, hogy legalább haladni tudjak a házimunkával. Este kidőltem velük fél 9-9 között (az apjuk focin volt, egyedül nyomtam a vacsora-fürdetés-fektetést), még a lencsémet sem vettem ki véletlenül...