Röviden összefoglalom ezt a cikket, mert nagyon szimpatikus és praktikus. Egy apa írta.

http://happilyevermom.com/2014/12/15/coming-home-from-work-exhausted/

A kiindulópont az a helyzet, amikor estefelé az apa hazaér a családjához, és szeretne végre lazítani, mondjuk közhelyesen meginni egy sört a tévé előtt a kanapén. És morogni kezd, ha a felesége megkéri, hogy ugyan segítsen már a vacsorakészítésben, a gyerekek meg ugrálnak a fején, és azt akarják, hogy rájuk figyeljen.

Ilyenkor az alábbi gondolatok segítenek neki:

1. A pihenés ideje akkor jön el, amikor a gyerekek már alszanak. Amikor hazaér a munkából, akkor pont azt láthatja, hogy miért, kikért is dolgozott egész nap: a családjáért.

2. A felesége valójában keményebben dolgozik egész nap, mint ő, ráadásul neki nem jár az egyórás ebédszünet, a szép fizetés és az előrelépési lehetőség. Sőt, nincs főnöke, aki köszönetet mondjon neki a munkájáért, vagy megdicsérje - ezért ezt a férjnek kell megtennie.

3. A gyerekek is egész nap dolgoznak - az ő munkájuk egyelőre a játék, de ez testileg és pszichésen is fárasztó. Az óvoda is lefárasztja őket, meg az is, hogy a saját heves érzelmeikkel megbirkózzanak, és így tovább. És jár nekik az apukájuk figyelme, amikor végre este vele is találkoznak.

És a tanácsai: Ne feledd, hogy a nap legrázósabb időszakában érsz haza! Mindenki fáradt: a dolgozó férj is, a feleség is, a gyerekek is, és mindenki másra vágyik.

1. Legyünk türelmesek, és fogadjuk el, hogy mindenki fáradt az egész napos munkától.

2. Fejezzük ki egyértelműen, mit szeretnénk: segítséget a vacsorakészítésben (anya), vagy tíz perc nyugalmat a kanapén ülve (apa), vagy egy gyors mesét, közös játékot (gyerekek).

3. Szeressük egymást, és legyünk elnézőek, ha a másik mogorva, fáradt stb., és inkább öleljük meg egymást.

Mindezzel azt tanítjuk/modellezzük a gyerekeinknek, hogy lehetünk fáradtak, zsémbesek, feszültek stb., az a nem mindegy, hogy ezeket az érzéseket hogyan kezeljük.