Tetszik, hogy a pici lányt a tesói csomagolják ki, és nem ugrál ott körülöttük az anyuka, hogy jaj, neígyfogd, leejted, alszik, csöndesebben, hagyjátok.

Annyira szép gondolatok vannak benne. Hogy a gyerekre nem szabad úgy nézni, hogy csak viszi az energiát, mert ad is sokat. És hogy a testvéri kapcsolat tovább tart, mint a szülő-gyerek, hiszen ők túlélnek minket, és ott lesznek egymásnak. Az is tetszett, hogy csak az első gyereket kell megtanítani beszélni, a többi már a tesóitól tanul :)