Forrás: Anne Theriault cikke, itt: http://www.washingtonpost.com/news/parenting/wp/2015/02/13/its-never-too-early-to-teach-children-about-consent-and-boundaries/

Van egy tévhit, miszerint a testi önrendelkezésről és a beleegyezésről ráérünk akkor beszélgetni, amikor majd a szexuális felvilágosításhoz jutunk, de ez tévedés, az már túl késő. Természetesen a gyerek életkorának és értelmi szintjének megfelelően kell a témához közelíteni, de már kisgyerekkorban.

A szülők ebben a témában is a gyerek követendő példái. Kicsi korban is tisztelhetjük a személyiségüket, egyéniségüket. Adjunk nekik választási lehetőséget egyszerű dolgokban, pl. választhassa ki a gyerek, melyik pizsamában vagy hálóingben szeretne aludni.

Az is fontos, hogy tiszteletben tartjuk-e a társunkat és egymás testét. Ha a gyerekek azt látják, hogy szüleik üvöltöznek egymással, vagy megütik egymást, az azt az üzenetet közvetíti feléjük, hogy erőszakkal elérhetjük, amit akarunk, vagy hogy így kell a másikkal kommunikálni. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetünk dühösek a másikra, de amikor a gyerekünk is látja-hallja, ami történik, nagyon fontos, milyen módon kezeljük a konfliktust. Mutassunk tiszteletet a másik ember érzései, gondolatai, teste iránt.

A gyerekek testével kapcsolatban azt tanítsuk meg, hogy az hozzájuk tartozik, az övék. Joguk van nemet mondani, ha nem szeretnének valakinek puszit adni vagy megölelni. Ha nem esik jól nekik a csikizés, és ezt jelzik, akkor a másiknak azonnal abban kell(ene) hagynia. Sok szülő felszólítja a gyerekét, hogy adjon jóéjt-puszit a papának, pedig ebben is adhatunk választási lehetőséget: adhat egy ötöst, dobhat puszit, megölelheti, vagy meg is puszilhatja, amelyik neki megfelel.

Testi biztonság: teljes természetességgel kellene erről beszélnünk a gyerekeinkkel, kb. így: "Vannak olyan testrészeink, amelyeket nem mutogatunk, megtartunk magunknak, hogy biztonságban legyenek. Ezek azok, amelyeket a fürdőruhánk takar." Azt is mondjuk el, hogy a gyerekek sokszor a felnőttek segítségére szorulnak ezekkel a testrészekkel kapcsolatban, pl. nem tudnak egyedül tisztálkodni, megfürödni. Az rendben van, ha a szülő, egy orvos vagy bébiszitter megérinti ezeket a testrészeket, hogy segítsen. Ezt egészítsük ki azzal, hogy a tisztogatás és a vizsgálat mindig gyors, és az ilyesfajta érintéseket soha nem kell titokban tartani.

A kíváncsiság és a felfedezőkedv teljesen természetes. Érdemes azt a fő szabályt lefektetni, hogy tőlünk, szülőktől BÁRMIT lehet kérdezni. A kérdésekre pedig igyekezzünk tényleges választ adni. Nagyon lényeges azt átadni, hogy a saját testükkel kapcsolatban jogukban áll döntéseket hozni. Ez azt is jelenti, hogy nem kellene más gyerek intim területeit nézegetnie vagy megérintenie.

Ha a gyereket érdekli, miért úgy néz ki egy testrésze, ahogy, vagy miért nem hasonlít valaki máséra, keressünk anatómiai ábrákat vagy könyveket, amelyek a szexről szólnak gyerekeknek, és nézzük meg együtt a képeket. Magyarázzuk el, hogy a fiú/lánytestvérük vagy barátjuk testrészei nem azt a célt szolgálják, hogy a kíváncsiságát kielégítsék, de teljesen természetes, hogy érdekli őt a téma, és hozzánk bármikor fordulhat a kérdéseivel.

Használjuk a rendes nevét! A kitalált nevek használata zavarba ejtő, és azt az üzenetet hordozza, hogy ezeket a testrészeinket szégyellni kell. De az ennél is nagyobb gond, ha gyermekünk a megfelelő kifejezés híján nem tud segítséget kérni, ha bajba kerül.

A szexualitásról nem egyszer beszélgetünk a gyerekkel, és aztán kész. Maradjon nyitott köztünk a párbeszéd, amely az évek múlásával alakulni fog. Ne essünk zavarba a kérdésektől, és ne éreztessük azt a gyerekkel, hogy ezt nem kellett volna megkérdeznie, még akkor sem, ha a téma számunkra ijesztő vagy vad. A gyerekek fel merik tenni azokat a kérdéseket, amikhez nekünk nincs merszünk, ezért legyünk hálásak minden egyes kérdésért.

Ezek a témakörök és beszélgetések, például a nem megfelelő fajta testi érintésekről, ijesztőek is lehetnek a gyerekek számára, ezért fontos, hogy megerősítsük bennük azt, hogy az érintés csodálatos dolog lehet, ha olyasvalakitől jön, akit ismerünk és szeretünk. Nem akarjuk, hogy úgy nőjenek fel, hogy minden testi érintéstől félnek, hiszen az egészséges érzelmi fejlődéshez sok érintésre van szükség.

Beszélgessünk arról is a gyerekünkkel, hogy milyen érintéseket szeret. Lehet, hogy anya ölelését vagy a haja fésülgetését. Hátvakarászást, tenyérbe csapást, vagy mesehallgatás közben nagypapa ölébe kucorodni. Mondjuk el ehhez kapcsolódóan, hogy még ha általában jól esik is egy bizonyos érintés, ha éppen mégsem, akkor joguk van azt mondani, hogy köszönöm nem, vagy most nem. Hiszen az ő testük, az ő döntésük.